Talán nemzetközi összehasonlításban is páratlan természeti adottságokkal rendelkezik Tokaj, hiszen igen eltérő tulajdonságú tájak (középhegység, síkság, folyók) metszéspontjában épült.

A Bodrogköz és a Taktaköz alluviális síkság, a Tisza és a Bodrog hajdani árterületei. Biológiai szempontból csodálatos nedves élőhelyek: láprétek, mocsarak, holtágak, morotvák, ártéri erdők, kaszáló rétek. A Nyírség futóhomok dombjai a rakamazi kapunál egészen a Tiszáig nyúlnak. Maga a Tokaji-hegy az Eperjes – Tokaji hegyláncnak az Alföldre mélyen előreugró része, csupán a bodrogkeresztúri nyereg biztosítja az összeköttetést. Így lényegében minden oldalról 100 m körüli síkságból meredeken emelkedik ki az 514 m magas vulkáni kúp. A fő tömegében piroxéndácitból álló alaphegyet a jégkorszakban lösz borította be. A szigethegy az Eperjes-Tokaji-hegység előretolt állásaként a Kárpátokat az Alfölddel köti össze. A különböző flóra- és fauna-elemek keverednek a hegyvidék és az Alföld ütköző zónájában, így a hegy növényvilága annyira sokszínű és egyedi, hogy a Magyar flóratartomány (Pannonicum) középhegységi flóravidékének (Matricum) önálló flórajárása (Tokajense). Különleges társulások bizonyítják a biológiai sokféleséget (melegkedvelő tölgyes, sajmeggyes, molyhos tölgyes, törpemandulás löszgyep, lejtősztyepprét, szilikát sziklagyep, hegyi kaszálórét, stb.). Csodálatos a fajgazdagság, például vadon élő orchideáinkból 18 félével találkoztunk a hegyen. Olyan növény is van, ami Magyarországon már csak itt található meg (gyapjas őszirózsa). A 926 éves történelmi múlt, a világhírű borkultúra, az épített környezet értékei (Rákóczi-pince, görög kereskedőházak, zsinagóga, ortodox templom, katolikus és református templom, stb. ) szintén egyedülállóak.

Nehéz lenne olyan helyet találni az országban, ahol a környezet ilyen sokszínű. 10-15 perc gyalogos séta után a legkülönbözőbb élőhelyek érhetők el az iskolánkból indulva (Tisza, Bodrog 50 m, nedves élőhelyek 150-200 m, száraz élőhelyek 15 m(!), erdős társulások 500 m, ártéri erdők 200 m).

A sok helyen még meglévő csaknem érintetlen természeti környezet mellett – pl. Bodrogzug – szerencsénkre hiányoznak a jelentősebb környezetkárosító tényezők (pl. ipar). Nem véletlen, hogy ilyen adottságok birtokában, iskolánkban központi helyre került a környezeti nevelés és 1996. szeptemberétől beindítottuk a környezetvédelmi szakközépiskolai képzést is.

Iskolánkat 1952-ben alapították, az intézmény az 1960-as évek elejére túljutott az alakulás és küzdelmi időszak nehéz szakaszán. Megtörtént a normaállítás, az 1970-es évek elejétől számítható az igazi teljesítés időszaka. A két évtized alatt igazolódott, hogy az intézmény életképes, folyamatos és fokozatos fejlődés és fejlesztés jellemezte. A későbbiek során is jól alkalmazkodott a mindenkori változásokhoz és reformokhoz. Állta a versenyt olyan konkurensekkel is, mint a híres sárospataki református gimnázium, a hegyaljai gimnáziumok (Sátoraljaújhely, Szerencs), vagy a közelinek tekinthető miskolci, nyíregyházi neves intézmények. A vegyes profilú iskolák (gimnázium és szakközépiskola) országos listáján a 140 intézmény közül a 20. hely körül áll a továbbtanulásra jelentkezett és felvett tanulók számát tekintve. (1996-ban a 17. helyre jött fel). Pedig a tanulók igen hátrányos térségekből érkeznek, (Nyírség pereme, Taktaköz, Bodrogköz, Hegyköz). A rurális térség, a magas munkanélküliség, a kedvezőtlen szocio-kultúrális háttér negatív hatásait próbálja az iskola kompenzálni, az esélyegyenlőtlenséget csökkenteni. Alkalmazkodva a partnerek igényeihez sokprofilú, összetett intézményt működtetünk (általános gimnázium, hatosztályos gimnázium, számítástechnika orientált osztály, pedagógiai szakközépiskola, környezetvédelmi szakközépiskola, egyedi tantervű biológiai képzés, szakmunkások intenzív szakközépiskolája, település környezetvédelmi technikus képzés).

Ez a “sok lábon állás” igazi pedagógiai kihívást jelent. Át kell hidalni mindazt a nehézséget, amit a különböző életkorú (12-22 éves), előképzettségű és szakmai orientáltságú diákok együttes képzése és nevelése jelent. Jó megoldásként adódott az egységes nevelési elvek megfogalmazásakor az ökológiai szemlélet középpontba állítása, a környezeti nevelés hangsúlyozása, a helyi pedagógiai program meghatározó elemévé tétele. Túl a már említett közvetlen környezet predesztináló hatásán hagyományaink is ezt erősítették. Tanulóink vidéki gyerekek, természetközelben élnek, az érzelmi motiváció – kötödés a szülőföldhöz - adott.

Iskolánkban biológiai tagozatot működtettünk mindaddig, amíg központi utasításra fel nem számolták a tagozatokat. Ekkor egyedi tantervű biológiai képzést indítottunk tanáraink által kidolgozott tervek alapján. Már az 1970-es évek közepétől hidrológus napokat tartottunk az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság munkatársaival és a Magyar Hidrológiai Társasággal közösen. Ebből a rendezvénysorozatból nőtt ki a 80-as évek közepétől a Föld napjához kapcsolódva a környezet- és természetvédelmi hét. Ezt segítette az iskolánkban létrehozott természetvédelmi oktatóközpontunk is. Bekapcsolódtunk a PHARE-programba, környezetvédelmi szakközépiskolai képzésünket ennek segítségével, világbanki tantervek alapján indítottuk. Tanáraink folyamatos hazai és nemzetközi továbbképzéseken fejlesztik környezeti nevelési ismereteiket, bekapcsolódnak a különböző egyesületek, civil szervezetek munkájába is (Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, Körlánc, Ökológiai Kultúra Fejlesztéséért Alapítvány, Természet- és Környezetvédő Tanárok Egyesülete, E-Misszió Egyesület, stb.). 1998-ban elnyertük a környezeti nevelési mintaiskola címet, bekapcsolódtunk a Zöld Iskola hálózatba, részt veszünk a GLOBE-programban, indítjuk a Science Across Europe programot és a Comenius Édesvízi Hálózat projektünket. Eredményesen fut tovább nemzetközi Junior Öko-Expert Projektünk és folytatjuk a Tisza suttogása című interaktív kiállításunk építését.

Az előző részt olvasva adódik a kérdés, hol lehet ezeket a tevékenységeket folytatni, milyen lehetőséget nyújt az iskolaépület, hogyan biztosít a miliő magas motiváltsági szintet?

Ebben a tekintetben alighanem egyedülálló adottságokkal rendelkezünk. Ugyanis 1996-ban vehettük birtokba iskolánk új épületét, ami a Magyar Parlament címzett támogatásából és Tokaj város önkormányzatának támogatásából épült.

A gyönyörű, modern épület tervezésében, kivitelezésében és a felhasznált anyagok tekintetében egyaránt tükrözi az ökológiai szemléletet. Bodonyi Csaba Széchenyi- és Ybl- díjas építész már a tervezés stádiumába bevonta a későbbi használókat, konzulenseket kért az iskola részéről.

A három főből álló team véleményezhette a terveket, nyomon követhette a kivitelezés fázisait, javaslatokat tehetett, ellenőrizhetett, kifogásokat emelhetett, stb. A közös munka eredményeként egy 7000 m2-es hasznos alapterületű épület született.

A hely megválasztása sem véletlen. Tokaj elkeskenyedő középső részén, közvetlenül a Tokaji-hegy lábánál, 50 méternyire a Tisza jobb parti töltésétől emelkedik a tájba harmonikusan illeszkedő épületegyüttes. A hagyományokhoz való kötődést az épület várszerű megjelenése jelzi. Tokajnak ugyanis a honfoglalástól 1704-ig volt vára a Tisza és a Bodrog összefolyásánál, de azt ekkor Rákóczi leromboltatta. Mi felépítettük Tokaj újkori várát a tudásnak és a kultúrának szentelve. A négy részből álló épület ívesen hajló bejárata köralakú bástyákban végződik. Ölelésre tárt karokra emlékeztetve fogadja a beérkezőket. A bástyák tetején örökzöld cserjék nőnek, a hatalmas üvegablakokon beárad a fény a közoktatási szárnyba. A két élére fordított torony tetején a nyitott tantermek fölött (már lakott) gólyafészkek magasodnak. A közismereti szárnyban vannak a tantermek, valamennyi délnek néz. Az északi oldalon a kiszolgálóhelyiségek (könyvtár, csoportszobák, tanári szoba, stb.) találhatók. A két részt összekötő körfolyosó és első aula fölé üvegtető került. A napfény, a felhők, az időjárási elemek vagy éppen a vonuló madarak egyaránt megfigyelhetőek. A folyosókon körbe 150 m hosszú virágtartórendszer fut.

Valamennyi diák hozott egy tő virágot. A több mint 600 növény mögött egy-egy diák – általuk egy-egy család – van. Ők gondozzák, locsolják a virágokat nyári szünetben is. Valamennyi nyílászáró natúr fenyőfából készült, a közeli Zempléni-hegység faanyagának felhasználásával. A diákok szekrényei, a kiállító vitrinek anyaga körtefa, az ajtófelek olívazöld színűek. A falak fehérek, csak természetes színek vannak az épületben. A bejáratot a Tokajtól nem messze – Mádon – bányászott fűrészelt riolittufával burkolták. A természetes kőzet rusztikus hatásán túl jó hőszigetelő is. A közismereti szárnyból az 560 m2-es aulába jutunk. Ez az egyik legnagyobb közösségi terme az épületnek. Két sziklafalat építettünk a Tokaji-hegyet felépítő jellemző vulkánitokból, az andezitből és a riolittufából. A sziklafalakon is növények díszlenek. Az aula nyugati kijárója legyezőszerűen szétnyíló ablakával remek panorámát nyit a szőlőhegyre. Az aulából nyílik a nemzetközi méretű sportcsarnok és az ökológiai szárny. Az ökológiai szárny egy hangulatos belső udvart zár közre. A belső udvaron körbe középkori kolostorok kerengőjére emlékeztető fedett árkád húzódik. Az ökológiai szárny sziluettje a XVII. századi Tokaji-várat idézi. Ez az épületrész közvetlenül a hegy tövében épült. A hegy ráfolyni látszik a tetőre. A hegy alól kiemelkedő “bástyák és tornyok” valójában a fizikai, kémiai és biológiai előadókhoz tartoznak. Az épületnek ez a része észrevétlenül megy át a Tokaji- hegybe, mivel 1500 m2-es tetőkertet alakítottunk ki rajta.

A tetőkertben építettük meg a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet tanösvényét a Soros Alapítvány támogatásával. A tájvédelmi körzet legjellemzőbb társulásait (löszpuszta, törpemandulás, csepleszmeggyes lejtőssztyeppét, melegkedvelő tölgyes, stb.) és védett növényeit mutatjuk be diákjainknak és a látogatóknak.

A kívülről földdel felrézsűzött falak mögött laboratóriumok (kémiai, biológiai, műszeres), szertárak, előkészítők, számítógéptermek találhatók, de itt van a kör alakú, kézzel faragott riolittufából készült rajztanterem, a nyelvi laboratórium és a személyiségfejlesztő nyelvi kommunikációs központ is. Az ökológiai szárny folyosóját, a belső udvart, a kerengőt és az oszlopokat is fűrészelt riolittufa borítja. A tetőkert korlátja gyalulatlan nyúzott fenyőgerendákból készült. A sok természetes anyagnak és a környezetbe simulásnak köszönhetően az épületnek természetes flórája és faunája alakult ki.

Az egyik gólyafészek már lakott, sok fecskefészek épült, kerti rozsdafarkú és sok veréb lakik az épület falaiban. Ízeltlábúak, békák, gyíkok is nagy számban élnek már a tetőkertben. A járófelületek és a szigetelő rétegek riolittufa őrleményében a természetes növénytakaró kialakulása – szukcesszió – figyelhető meg. Az épület többi részét borító zöld színű cserép harmonikusan illeszkedik a környezetbe, a Tokaji-hegy sok-sok zöldjébe, a Bajcsy-Zsilinszky utca fasorainak és a Tisza-part évszázados fáinak zöld zuhatagába.

Az ökológiai szemlélet központi szerepét erősíti a szülők, vendégek, látogatók által az iskolának felajánlott és behozott nagy méretű növények és virágok. Hasonlóképpen az iskola udvarában kialakított emlékpark, ahol a Tokaji Írótábor már elhunyt hajdani résztvevői emlékére egy-egy fát ültetünk és gondozunk.

Ma már általánosnak mondható, hogy a magyar iskolák nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek. A különböző EU-s programok (Socrates, Linqua, Erasmus, Leonardo, stb. ) bőven nyújtanak anyagi és szakmai támogatást. Ezeken túl igen sokféle egyéb lehetőség is adódik határainkon túli kitekintésre, saját tevékenységünk nemzetközi mércével történő megmérettetésére. Esetünkben azt a projektünket mutatjuk be, amelyet teljes egészében önállóan hoztunk létre és így saját lehetőségeinkhez, igényeinkhez és elképzelésünkhöz maximálisan alkalmazkodik.

Már az új iskolaépület tervezésekor és a környezetvédelmi szakközépiskolai képzés indításának ötlet színtű felvetésekor nem volt kétséges, hogy az Európai Unióban szokásos gyakorlatot és az ott alkalmazott standardokat kívánjuk alapul venni. Már túl voltunk a politikai és gazdasági rendszerváltáson, megszületett a magyar közoktatás modernizációjának törvényi kerete, sikeres startot vettek a PHARE-program keretében indított világbanki projektek. Az első programokba még nem tudtunk bekapcsolódni, mivel a régi iskolaépület ehhez nem tudott megfelelő kereteket biztosítani.

Az új épületet minden tekintetben egyedinek szerettük volna megépíteni, ezért tanulmányoztunk hazai és néhány európai új iskolát. Roppant vonzó volt az organikus építészet néhány csodálatos alkotása, de a funkció alárendelését a látványnak és az attrakciónak nem tudtuk elfogadni. A Nyugat-Európában megismert olcsó panel és blokképítésű iskolákat kifejezetten taszítónak éreztük. Hogy mennyire igazunk volt mi sem bizonyítja jobban, mint a napjainkban kiteljesedő iskola zöldítési mozgalom – Schulökologisierung – Európa szerte. A véletlennek köszönhetően egy más program keretén belül – Alpha Plan, segélyprogram a rendszerváltásban élenjáró országok részére – az alsó-ausztriai Yspertal környezetgazdálkodási szakközépiskolájának pedagógiai programját, helyi tantervét ismerhettük meg, illetve hozhattuk haza ingyen a teljes dokumentációt. (Mindez 1994-ben volt, amikor még a nemzeti alaptanterv és a helyi tantervek készítése a heves szakmai vitákon sem jutott túl). A dokumentumok tartalma, újszerűsége annyira megragadott bennünket, hogy keresni kezdtük a kapcsolatfelvétel lehetőségét. A hűvös és tartózkodó magatartásuk nem riasztott bennünket attól, hogy felkeressük az intézményt, tanulmányozzuk a pedagógiai programban és helyi tantervben foglaltak gyakorlati megvalósítását. (1990-ben készült új iskolaépületük is sok adaptálható ötletet adott sajátunk tervezésekor és építésekor). Ami különösen tetszett az a gyakorlatorientáltság, a projektoktatás, a magas szintű kommunikációs készség és a digitális technika sokrétű alkalmazása volt. Tudtuk, hogy ezen a téren komoly a lemaradásunk, itt kell feltétlen előre lépnünk. Szomorított bennünket az is, hogy a környezeti nevelés más területein (szelektív hulladékgyűjtés, hulladékanalízis, újrahasznosítás, komposztálás, alternatív energiaforrások – napelemek – igénybevétele, biogazdálkodás, bio-büfé üzemeltetése, reform konyha, stb.) mekkora a lemaradásunk. Nem véletlen, hogy saját pedagógiai programunk elkészítésekor sok adaptálható elemet átvettünk az osztrákoktól. A következő évben terveinkről, épülő iskolánkról tájékoztattuk őket. (Később bevallották, ekkor még álmodozó idealistáknak tartottak bennünket, és nem hitték, hogy Kelet-Magyarországon – “Ukrajnától 90 km-re” – egy ilyen program valaha is megvalósul.) Az iskolaavatóra küldött meghívónk 1996-ban kis híján sokkolta őket.

Delegációk sora – iskolavezetés a fenntartóval, tanári küldöttség, szülői szervezet, közös projektet előkészítő tanári team – látogatott el hozzánk, és fejezte ki elismerését, azért amit létrehoztunk. Már ők voltak kezdeményezői a közös projekthétnek. Örömmel éltünk a lehetőséggel, hiszen tanulóink számára igazi kihívás együtt dolgozni más országbeli fiatalokkal, idegen nyelven kommunikálni, európai elvárásoknak megfelelni. Ausztriából a teljes 11. évfolyam részt vesz a tokaji projekthéten. Tokaj és környéke környezeti állapotát, gazdálkodását ismerik meg, üzemet látogatnak, ökológiai méréseket és megfigyeléseket végeznek (vízminőség, zajszint, levegőszennyezés, erózió, hulladékanalízis, szennyvízkezelés, tájvédelmi körzetek, nemzeti parkok, stb.). Ebben a munkában a mi diákjaink vannak a segítségükre. Az adatok összegyűjtésétől a feldolgozásig, a bemutató előkészítéséig, a projektjelentés megfogalmazásáig és kinyomtatásáig minden fázisban együtt dolgoznak. Ők egy évfolyammal fiatalabbak, itt szereznek kellő jártasságot a következő évben sorrakerülő nemzetközi projektben való eredményes részvételhez. Ugyanis az első két tokaji projekthét sikere arra ösztönözte az osztrák partner iskolát, hogy továbblépjünk. 1999-ben indítottuk az első nemzetközi ifjúsági öko-kísérleti projektet. A mi iskolánkon kívül a csehországi Veseliből is meghívták a 11. évfolyamot, így három ország diákjai dolgoztak együtt. A helyszín Ausztria volt, a téma az éghajlatvédelem (Klimabündnis, Klimaschutz). A közel száz tanuló 10 csoportban dolgozott. Egy-egy csoportot 4 osztrák, 3 cseh és 3 magyar diák alkotott. A munkanyelv angol és német volt. A legkülönbözőbb témákat dolgozták fel közösen. Az elméleti ismereteken túl (pl. a szén körforgása, emisszió, immisszió, globális felmelegedés, stb.) sok gyakorlati megfigyelést és mérést is végeztek. Érdekes volt amikor kimutatták az iskolába autóval járó tanárok és diákok által naponta levegőbe juttatott különböző szennyező gázok, nehézfémek mennyiségét, a közeli mezőgazdasági üzemek energia felhasználását, a tágabb környezetben lévő fémfeldolgozó üzemek légkört terhelő gáz és por kibocsátását.

Foglalkoztak a légkört kevésbé terhelő alternatív energiaforrások tanulmányozásával (dunai vízierőművek, szélerőművek), a biogazdálkodás elméleti és gyakorlati kérdéseivel. Mindehhez üzemlátogatások kapcsolódtak. Három nap kemény munka után rendszerezték a gyűjtött információkat, felkészültek a bemutatóra.

Minden csoport sokoldalúan illusztrált (számítógépes program, poszter, írásvetítő, stb.) kiselőadásokon mutatta be az eredményeket. A rövid összefoglalókat angol nyelven és anyanyelven is elmondták. A következő napokon konkrét megvalósítható terveket kellett kidolgozniuk a légkört leginkább terhelő energiafelhasználás csökkentésére az iskolában és a háztartásokban. A sok kiváló ötlet – pl. biciklis nap, amikor mindenki, tanár, diák és szülő kerékpárral megy iskolába, munkahelyre, hővisszaverő sztanioltükrök felhelyezése a radiátorok mögé, az üvegház hőjének felhasználása meleg víz előállítására, stb. – valóban kivitelezhető, kis ráfordítással megvalósítható. Így valamennyien hozzájárulhatunk az energia felhasználás csökkentéséhez, áttételesen a légkör védelméhez. A munka befejezését a projektjelentés – zárótanulmány – elkészítése jelenti és hazai körülmények között a gyakorlati megvalósítás. Ezt a következő évben a házigazda iskolában a két vendég iskola tanulói ellenőrzik és értékelik. Ugyanis minden évben más iskola a projekt helyszíne. Két projekt között folyamatos az információ csere, ugyanis közösen választanak feldolgozandó témát, beszámolnak egyéb eredményekről is. Itt az Internet biztosítja a gyors információcserét. Alakulnak személyes kapcsolatok is, mivel a szakmai programhoz kultúrális események kapcsolódnak (nemzeti est, disco, túra, múzeumlátogatás, sportverseny, stb). 2000-ben Csehországban volt a második ifjúsági öko-kísérleti projekt. Dél-Csehország környezetvédelmi problémáival foglalkoztak a résztvevők. Tanulmányozták a középkor óta folyamatosan létrehozott 560 halastó ökológiáját, a Vitaván kiépített vízerőmű-rendszereket, a biodiesel gyártás technológiáját, a mikrobiológiai intézet veszélyeztetett fajok megmentése érdekében végzett kutatásait, a bioszféra rezervátumot, stb. A többi tevékenység (bemutatás, tanulmányi kirándulás, üzemlátogatás, kulturális és sportrendezvények, projekt jelentés, stb.) az ausztriaihoz hasonlóan történt. Aligha kell hangsúlyoznunk tanulóink megelégedettségét, a fárasztó, de sikeres munka jelentette élményt.

Két dolgot szeretnék még hangsúlyozni. A nemzetközi projekthét a résztvevő iskolák számára igazi “nagy eseménnyé“ lépett elő. Ugyanis a bemutatókon résztvesznek az iskolafenntartók, a városok politikai és társadalmi vezetői – pl. a három település polgármesterei – a szülői szervezetek képviselői, a szakminisztériumok – oktatási és környezetvédelmi – és a külképviseletek képviselői is. Valójában politikai, kulturális és társadalmi esemény egyszerre a projekthét.

A másik hangsúlyozandó dolog, hogy távlati terveink között szerepel egy közép-európai nemzetközi környezetgazdálkodási tanterv kidolgozása. Ehhez fel akarjuk használni a nemzetközi ifjúsági öko-kísérleti projekt tapasztalatait. Valószínűleg növelni fogjuk a résztvevő iskolák számát is. Egy horvát, egy szlovén és egy észak-olasz intézmény már jelentkezett. A gyakorlati megvalósítás tervein fogunk dolgozni 2001-ben Tokajban, a következő projekt helyszínén. A magyar projekthét témája a víz, a vízvédelem lesz.

Iskolánk egyedi arculatú épülete önmagában is nagyon sok lehetőséget hordoz a környezettudatos magatartásra nevelés tekintetében. A diákok megtanulnak együtt élni a nagy tömegű virággal, óvják, gondozzák őket. Gondoskodnak az elszáradók pótlásáról. Megszokják a szögletekben fészkelő fecskéket, a WC ablakban költő házi rozsdafarkút, a belső udvarba tévedt leveli békákat, imádkozó sáskákat. Gyönyörködnek az üvegtetőn átszűrődő napfény játékában, a vonuló felhőkben, a hóesésben. Az idillinek tűnő képet azonban gyakran megzavarja az itt-ott fellelhető rongálás, a szemetelés, firkálás. Természetes tehát, hogy a környezeti nevelésre továbbra is koncentrálni kell. Nyílván nem lehetünk soha elégedettek az eredményeinkkel. A továbblépés egyik lehetőségét találtuk meg, amikor egy interaktív kiállítás létrehozásának megvalósításán kezdtünk el dolgozni. Az ötlet nem ismeretlen, hiszen egyre több intézmény – múzeum, nemzeti parki oktatóbázis, oktatóközpont vagy éppen bevásárló központ – ismeri fel a benne rejlő lehetőséget. Iskolában még nem találkoztunk hasonlóval, így az úttörés izgalmával kezdtünk a tervezéshez. Több szerencsés és sajnos szerencsétlen véletlen vezetett végül sikerhez.

Az alapötlet egy Spanyolországban, nemzetközi környezeti nevelési tanártovábbképzésen résztvevő kollégánktól származik.

Ő a Dehesa csodálatos ökoszisztémájáról és annak gazdasági és kulturális dimenzióiról éppen egy ilyen interaktív kiállítás “kipróbálásán” szerzett életre szóló élményeket, tudományos értékű információkat. A továbbképzésre készített záródolgozatának témája egy ilyen interaktív kiállítás megvalósításának terve. A kiállítás tartalmának a Tokaji-hegyet és környezetét, helyszínének az iskola 61 db vitrinjét választotta. Az öt országból verbuválódott nemzetközi tanártovábbképzés résztvevői jónak tartották a projekt-tervet, de a zárt vitrinek alkalmazását nem javasolták az aktivitási lehetőségek csökkenése miatt. Nem igen látszott még a megvalósításhoz szükséges anyagi fedezet sem.

Ekkor a szerencsés véletlennek köszönhetően egy svájci biológus látogatta meg az iskolát, kollégánk kalauzolta végig az épületen. Beszélgetés közben szó esett a kiállítás tervezetéről is. A svájci fiatalember élénk érdeklődést tanúsított, sőt lelkesen tervezni kezdett. Őt a Tokaji-hegy kevésbé érdekelte, mivel a nedves élőhelyekkel, szűkebben haris kutatással foglalkozik. A Tisza-völgy szerelmese, Magyarországra költözött, megtanult magyarul és magyar nőt vett feleségül. Az iskola is igen megtetszett neki, nem volt akadálya a közös munkának. Talán a téma meghatározása konfliktus forrása lehetett volna kettőjük között, de a szerencsétlen véletlen – a Tiszát ért cián és nehézfém szennyezés – egyértelműen a Tisza javára döntött. A rendkívül szomorú esemény nagy lökést adott a munkának és az anyagi háttér megteremtését is megkönnyítette.

A hagyományos – tudományosan megtervezett, profi szakemberek által megépített, vitrinekbe zárt – kiállítás megépítését statikus volta, alacsony hatásfokú nevelési értéke miatt elvetettük. Helyette egy diákok által a diákoknak épített kiállítás megvalósításához fogtunk. A svájci biológus baráti körében akadtak kiállítás tervezésben és építésben jártas fiatalok, ők ingyen siettek a segítségünkre. Egy svájci ifjú hölggyel és egy belga fiatalemberrel egészült ki a team. Hamarosan bevontuk az iskola legaktívabb diákjait is. Innentől kezdve igazi élmény volt a munka. Az első ötletbörzén annyi javaslata volt a diákoknak, hogy a külföldieket ámulatba ejtette.

A legmeglepőbb az volt, hogy a megvalósítás módjára is volt rögtön javaslatuk. A külföldi szakemberek irányításával egy hét alatt megszületett az alapkoncepció, meghatároztuk a kiállítás helyszínét, a kiállításon szerepeltetni kívánt dimenziókat, az elkészítés időtervét és a költségkereteket. Igen újszerű volt a munka, mert semmilyen recept nem állt rendelkezésünkre. Nemzetközi viszonylatban is egyedülálló, hogy egy iskolában, gyerekek készítenek kiállítást gyerekeknek. Óriási nevelési értéke van, ha sajátjuknak érzik azt, amit alkottak, munkájuk eredményes és sikeres. Talán a kortársaktól a “megajándékozottak” is szívesebben fogadják a kapott értéket.

A tervezés során megfogalmaztunk globális és speciális célokat. Mindenekelőtt leszögeztük, hogy a kiállítás az iskola környezeti nevelési tevékenységét kívánja szolgálni, annak szerves részét képezi. Az ifjúság több szempontból is profitálhasson, részben a kiállítás anyagának összegyűjtésekor szerezzen információkat, részben a megépítés folyamatában való részvételkor. Ehhez párosuljon még a bemutatott anyag szolgáltatta információtömeg. Globális célul tűztük ki az ifjúság érzékenyítését egy természetes környezet, a Tisza iránt. Növelni ismereteiket, tudásukat minden lehetséges aspektusból. Célunk a Tisza növény és állatvilága iránti érdeklődés felkeltése, az ismeretek növelése a témához kapcsolódó különböző ökológiai, szociális, egészségügyi, kulturális és gazdasági aspektusból. Megérteni a komplex összefüggést természet, ember, gazdaság és fejlődés között.

Pedagógiai célunk a környezet megértése, megismerése megélt személyes élmények segítségével, a téma interdiszciplináris feldolgozása, az önállóság fokozása, az önálló véleményalkotás elősegítése, a megismerő tevékenység ösztönzése, a problémák komplex elemzése, a kreativitás elősegítése.

E célok elérése érdekében tisztáztuk a célcsoportokat. Mindenképpen szükség volt egy aktív tanulói csoportra vagy egy önként jelentkező osztályra a kiállítás megépítésének teljes folyamatához (szervezési, koordinációs és kivitelezési tevékenység). A tevékenységeket az iskolai programhoz kellett igazítani, nagyobbrészt a lyukasórák és a szabadidő jöhetett számításba. Mi önkéntes jelentkezés alapján egy kiállításépítő szakkört szerveztünk.

A legkülönbözőbb évfolyamokból és osztályokból szerveződött a csoport. Számíthattunk az osztályok epizodikus segítségére is (pl. nagyobb tömegű vagy felületű anyagok mozgatása).

Iskolánk valamennyi – 12-18 éves – diákja mint látogató jön számításba. A legtermészetesebb, hogy meghívást kapnak, elkészülés után együtt kell élniük a kiállítás anyagával. A szülőkre és a környék érdeklődő felnőttjeire is számítani lehet. Egyrészt kíváncsiak saját gyermekük munkájára, másrészt egy vízrendszer különböző aspektusokból történő bemutatása számunkra is érdekes. Főleg annak következtében, hogy a Tisza életük szerves része, mindennapjaik meghatározó eleme. A turistacsoportok számára a kiállítás megtekintése programbővítést, színesítést jelent. A Tokajhoz kapcsolódó természeti értékek, a borkultúra élvezetén túl a Tisza és Bodrog jobb megismerésének lehetőségét kínálja. A kvalifikált hazai és külföldi turistáknak újszerűségével, szokatlanságával – iskolában van, diákok az idegenvezetők, a vezetést angol és német nyelven is vállalják, stb. – nyújt maradandó élményt.

A kiállítás helyszínéül az ökológiai szárny folyosóját és a belső udvart választottuk. Zseniális tanulói ötletek egész sorának megvalósulásával találkozhatunk. Természetesen mindent felsorolni túlságosan hosszú és talán unalmas is lenne. (Itt is érvényes a mondás: ezt látni kell!) Néhány elemet bemutatunk gondolatébresztőnek, adaptálható ötletnek.

A kiállítás címe: A Tisza suttogása. Izgalmas, érdekes és egy kicsit sejtelmes cím. Kíváncsivá tesz, vajon mit vagy miről suttog a Tisza? Van saját logoja is a kiállításnak, ez a Csepp-ember, a vízcsepp. Ő kalauzol végig bennünket, mesél, mutat, figyelmeztet és a témához idomul (pl. télen jéggé fagy, a nagy melegben izzad, a teherhordástól elfárad, stb.). Belépéskor mindenki egy papír halacskát kap, erre felírja a nevét, címét. (Lehet rajzolni is, óvodások például a saját jelüket rajzolják rá!). Bedobja a postaládába, innen idővel az ügyeletes vezetők kiveszik és felragasztják az ökológiai szárny mennyezetére felragasztott - a kanyarogva folyó Tiszát szimbolizáló – kék fólia csíkra. Ahogy nő a látogatók száma, úgy népesedik be hallal a Tisza.

A kapu nem más, mint a Tisza forrásvidéke a Kárpátokban. A felhőből lehulló vízcsepp beszivárog a talajba, láthatjuk a gyökerek között, és amint forrásként elindul, egyre szélesedve és más forrásokkal egyesülve Tiszává nő. A padlón óvatosan kell lépnünk, mert a Tisza-völgy jellegzetes növény és állatvilágát bemutató színes képek vannak felragasztva. Nézzünk a lábunk alá! – figyelmeztet a Csepp-ember, közben észrevétlenül arra nevel, hogy oktalanul ne tapossuk agyon léttársainkat. Képek, makettek között mehetünk tovább a Tisza mentén. Ezek mutatják be a népi építészet jellegzetes képviselőit (házak, templomok, harangtornyok), az itt élő emberek életét (disznótor, lekvárfőzés, szénagyűjtés, stb.). A későbbiek során a legkülönbözőbb dimenziók bemutatása történik: ökológiai, gazdasági, történelmi, földrajzi, fizikai, kémiai, szociális, kulturális és esztétikai, egészségügyi és sport, misztikus dimenziók. A tiszai halak két 200 literes akváriumban láthatók. Egy teljesen elsötétített folyosórészbe belépve a mozgásérzékelő bekapcsolja az UV-lámpát és elindítja a magnót, amelyből az éjszaka hangjai hallhatók (madarak, békák). A fekete drapériára festett szemek és a látogatókon lévő fehér ruhadarabok sejtelmesen villognak a különleges fényben. Magával ragadó a Tisza-parti éjszaka. A kukucskáló sarokban meg lehet lesni a Tisza-mentén élő állatokat (róka, vidra, sok-sok madár). Egy nagy furnir tábla mögött vannak, csak a táblába fúrt lyukakon és a lyukakhoz csatlakoztatott csöveken át pillanthatjuk meg őket. Jó lesz jól megjegyezni melyik hol él, milyen fészket rak, mert a következő állomáson meg lehet oldani egy feladatlapot. A hibátlan megfejtők ajándékot kapnak. A következő táblák a ciánszennyezés és a nehézfémszennyezés szomorú dokumentumait, elrettentő adatait tárják a látogató elé. Panoráma képek, műholdfelvételek, fényképek mutatják be az eddig észlelt legnagyobb tiszai árvizet és következményeit.

A falba épített terráriumokba a jellemző hüllőket és kétéltűeket telepítettük be. Játékossága és szokatlansága ellenére komoly gondolatok ébresztésére alkalmas az “öko-WC”. A mosdót a gyerekek úgy alakították át, hogy belépéskor az az érzetünk támad, mintha a Tiszában lennénk. A fejünk felett kifeszített világoskék fólia a vízszint, körülöttünk az élővilág a falra van festve (halak, csigák, kagylók, lárvák, növények, stb.). Innen kapjuk az ivóvizet, de a másik ajtó mögött ide engedjük vissza a szennyvizet. Az igazi tevékenykedtetés helyszíne a belső udvar.

Megdöbbentő állatkert fogad bennünket. A Tiszából kiszedett szemétből és hulladékból a gyerekek állatokat építettek. A rengeteg flakon, doboz, kanna, rongy, fa és műanyaghulladék igen lehangoló. Sokat sejttet a Csepp-ember intelme és kérdése: “Az állatok etetése tilos! Ilyen állatokat akartok?” A felfüggesztett, rugalmasan ütköző golyósoron mindenki tanulmányozhatja az elindított hatás – beavatkozás, változtatás – következményeit, visszahatását. Ki lehet próbálni hogyan szűri meg a növénnyel borított talaj vagy a bányameddő a ráöntött iszapos vizet. A Kárpát-medence makettjén permetezőből keltett eső hogyan folyik le az erdősült – mohával borított – és a tarra vágott hegyoldalakon, hogyan egyesül folyóvá, mikor lép ki a folyó a medréből, hogyan szárad ki a felszín a csapadék megszűnése után.

Egy tiszai halász ladikban kis biotóp van, a morotvák, holtágak jellegzetes növényeiben gyönyörködhetünk (virágkáka, tavirózsa, nyílfű, sulyom, stb.) Az ereszcsatornákhoz csatlakoztatott, különböző lejtőszögű löszfelszíneken a lefolyó víz eróziós tevékenységét figyelhetjük meg.

Része még a kiállításnak a higiénikus és takarékos vízfelhasználásra biztató “fürdőszoba bemutató”, a Tisza-menti túraajánlat, a szponzorokat és építőket bemutató poszter. Természetesen a kiállítás épül tovább, három év alatt készül el teljesen. Feldolgozásra várnak még olyan izgalmas témák, mint a Tisza ereje, a folyószabályozás, a jég problémaköre, a tiszai illatok, a belvíz, a Tisza a zenében, stb. Jelenleg a továbbépítés anyagi hátterének megteremtése a legfőbb feladat.

Gondolom, adódik a kérdés, hogy mennyibe kerül egy ilyen kiállítás megépítése, honnan lehet rá pénzt szerezni, hogyan lehet megnyerni a gyerekeket a munkavégzésre?

A vázlatosan bemutatott kiállítás eddig kb. 1,5 millió Ft-ba került. Mind a gyerekek, mind a tervezésben és a kivitelezésben résztvevő felnőttek a munkát ingyen végezték. A külföldiek a kollégiumban térítésmentesen kaptak szállást. A költségeket nagyobbrészt szponzorok felajánlásaiból és alapítványi támogatásból tudtuk fedezni. Újszerűsége és szokatlansága miatt nagyon kevés lehetőség adódott pályázat útján pénzhez jutni. A legtöbbet egy közös magyar-svájci alapítvány adta. Érdekesség, hogy az elinduláshoz szükséges első 60 ezer forintot az iskola egyik végzős osztályától kaptuk.

A koncepció és a terv kidolgozásában még részt tudtak venni, de az érettségi miatt a gyakorlati megvalósításban már nem, így az osztrák projekthéten megspórolt pénzüket ajánlották fel.

A gyerekek motiválása nem volt nehéz. Ha értelmes feladatokkal látjuk el őket tudnak lelkesedni. A kreatív, jó kézügyességű gyerekek mozdultak leginkább. A nyári szüneti nyitva tartást, idegenvezetést és állatgondozást is vállalták. A legaktívabb és legtöbbet dolgozó gyerekek jutalomból egy hetet Svájcban töltöttek az Aletsch természetvédelmi oktatóközpont vendégeként.

A kiállítás nagyon gyorsan ismertté vált mind szűkebb, mind tágabb környezetünkben. Már több mint 3000 hal van a plafonra ragasztva, ami azt jelenti, hogy a 600 saját diákunkkal együtt közel négyezer látogatónk volt. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy sokan többször is látták, akkor 4000 látogatóval nyugodtan számolhatunk. Óvodák, iskolák, kirándulócsoportok tömegesen érkeztek. A gyerekek marketing tevékenysége, a városban kihelyezett plakátok, a sajtóvisszhang és az interneten történt megjelenés nagyban segítette ezt.

Ilyen vagy hasonló kiállítás létrehozására bátran merem biztatni a kollégákat. Minden iskola környezetében van olyan természeti elem, környezeti érték (patak, tó, hegy, rét, erdő stb.) amihez a gyerekek szorosabb szálakkal kötődnek, arról sok minden tudnak. Szívesen vesznek majd részt a munkában ha tudják, hogy van értelme, ha elfogadják és azonosulnak a kitűzött, elérendő célokkal.

Tokaj, 2000. 12.10.

Dr. Dankó József